Budapesten születtem, ott éltem abban a korban amikor figyelték a szülőket és gyerekeket hogy ki megy be a templomba. Igy én csak kivülről láttam templomot. A városmajori iskolához közel volt egy csodálatosan szép templom. Egyszer beszöktem - nyolc éves voltam. Hangos orgonaszó fogadott "ékes virágszál" - énekelték. Nyugalom és boldogság sugárzott amerre néztem. Elköltöztünk onnan.Az életre szóló érzés megmaradt bennem,nem hagyott békén. 12-éves koromban barátnőmmel fölkerestük a rózsadombi Kapisztrán Szent János templomot, ahol egy csodálatos pap volt. Tőle tanultuk meg az igazi istenszeretetet, és az Istentől csilingelő tiszta fiatalságot. Aztán az Élet elvezérelt Szombathelyre. A Sátán munkálkodása bennem is mély nyomokat hagyott, de a Szeretet Istene a Szűzanya segítségével mindig kihúzott a gödörböl. És most itt vagyok újra a harcos Kapisztrán Szent Jánossal a nevét viselő Közösségben, és dicsérem az Urat hogy kinyitotta fülemet, és szememet hogy mindig Őt láthassam halljam, így soha nem járok rosszul!! Sőt!! Sára

Mary Usha S.N.D. nővér 2001-ben 4 napos, belső gyógyulás lelkigyakorlatot tartott a Szent Kvirin Szalézi templomban. Többek közt arról is szó esett, hogy az áldott állapotban már oda kell figyelni a kismamának arra, hogy ne érje olyan lelki hatás, amely a babára nézve káros lehet, mely akár a későbbiekben egész életére is negatívan kihathat. Keresztelő Sz. János édes anyja is elvonult a világ elöl, hogy a magzatot ne érje negatív hatás Áldott állapotban. (Fontos volna, ha a kismamák erről hallanának, milyen fontos a lelki béke, nyugalom ebben az időben.)

Életünk során fontos, hogy meg tudjunk bocsátani mindig, ne tartsunk haragot, mert saját szervezetünknek és lelkünknek is ártunk vele.

Egyik nap pedig az volt a program, hogy mindenki válasszon egy embert az életéből aki már eltávozott közülünk, és attól kérjünk bocsánatot az ellene elkövetett hibák, bűnök miatt és mi is bocsássunk meg neki minden ellenünk elkövetett hibáját. Én édesanyámat választottam, aki 71 évesen került kórházba és amikor már jöhetett volna haza, hirtelen reggelre meghalt. Bocsánatát kértem az imában, hogy gyermekként nem mindig voltam szorgalmas, nem voltam kimondottan jó tanuló az általános iskolában. Tőle pedig lélekben azért fogadtam el a bocsánat kérést, mert 4 gyerek mellett nem mindig volt türelmes, gyermekkoromban sok nehézséggel kellett megküzdenie. Ezeket szerettem volna tisztába rakni lelkemben. Az előadás és az ima olyan frenetikus hatással volt ránk, hogy ilyet még talán nem is tapasztaltam.

Usha nővér a nap végén kérte, hogy most figyeljük meg, hogy mit álmodunk éjszaka. Ami ezután következett, az valami csodálatos volt!

Álmomban a szalézi templom kriptájában álltam az oltár mögött egy csoporttársammal. Nyílik az ajtó és fényt láttam, majd édesanyám jött be a nővéremmel. (Nővérem él, az álmomban való megjelenését úgy értelmeztem, hogy édesanyám szeretné a gondjaimra bízni őt.) Az oltár teteje üres volt és édesanyám, mint egy tisztán lelki lény, az oltáron keresztül odajött hozzám, majd átöleltük egymást. Nagyon sírtam. Édesanyám kibontakozott az ölelésből, a homlokomra egy keresztet rajzolt és csak annyit mondott, Mennem kell!

Az álom megrázó, megdöbbentő volt, hiszen a nővér felhívta figyelmünket, hogy az Úr meg hallgatja kérésünket és ha befogadjuk Őt, akkor meg érthetjük üzenetét.

Edit

Nehéz röviden beszélni arról, mit is tett az Úr az életemben. Kiskoromban megkereszteltek, mert a hagyomány egy kis vallásos faluban ezt diktálta, de a hit nem játszott szerepet a családunkban. Amikor otthonról elkerültem, kollégistaként más világ tárult fel előttem. A szabad élet sok rossz dologra is megnyitott, úgy mint italozás, dohányzás, bűnös kapcsolat - de a Szentlélek ezt a szabadságot használta fel, hogy megszólítson és elhívjon keresztény életre. 15 és fél évesen, a nyári szünetben egy nyelvi táborban voltam, ahol az intenzív tanulás mellett napi egy-két óra szabadidőnk is volt. Így sétálgathattunk a városban egy jó barátommal, és figyeltünk fel egy utcai csoportosulásra. Jó zene szólt, valaki egy rap-táncot táncolt, majd egy színdarabot adtak elő, amiben az emberről volt szó, az őt láncon tartó gonoszról, illetve egy fehér ruhás alakról, aki megtörte a láncokat, és szabadságot adott az embereknek, akik különféle dolgokkal voltak a sötét alakhoz kötözve (munkamánia, drogok, tudományos karrier, pénz...).Aztán volt egy rövid igehirdetés, amelynek végén az evangelista kérdezett bennünket: ki szeretne egy új szívet Istentől a kőszív helyébe? Akkor, ott Isten mellett döntöttem - elindult Jézussal közös történetünk. Bár azóta sem kerültek el a bajok, sajnos a bűnök és tévedések sem - de AZÓTA VAN REMÉNYEM! Tudom, hogy van aki vár rám, akinél teljes az élet és a szabadság. Ez történt 22 éve. Ma boldog férj és két csodálatos gyerek apukája vagyok. Teológusként, dicséretvezetőként és lelkipásztori asszisztensként szolgálom Krisztust és Jegyesét az Egyházat. Köszönöm Uram az életet! Jozi