​

Capestrano, 1386. június 24. +Újlak, 1456. október 23.

​

Rendkívül tehetséges ifjú, fiatalon Perugiában tanult kora leghíresebb jogi karárán.Gyors karrierje és ragyogó állása birtokában eljegyzett magának egy nápolyi grófi családból való leányt, és ekkor fordulat következett be az életében: a Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor változott meg a lelke úgy, hogy később a megtérését látta benne.

Teljesen szakított a világgal, felbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe, mégpedig az akkor újonnan induló obszervánsok közé.

Szent János szerint a kereszténységet csak az ismerheti, aki maga hiteles formájában éli; enélkül minden teljesen hiábavaló, még a legszebb prédikáció is. János negyven éven át prédikált, naponta legalább egyszer, s néha három óra hosszat. Városok és fejedelmek hívták meg.

A hit tisztaságáért harcolt, vitatkozott és prédikált, állandóan keresték mint szentéletű tanácsadót is. Mindemellett összeszedett imádságos életet élt, amely alapot adott roppant széles körű tevékenységéhez. A nép nemcsak prédikációit hallgatta, hanem csodálatos gyógyító erejét is felfedezte. Nincs is olyan szent, akinek még az életében oly sok csodájáról készült volna jegyzőkönyvszerű feljegyzés, mint Kapisztrán Szent János esetében.

Szeretetszövetséget és több kórházat is alapított. Keresztes háborút kellett hirdetnie a törökök ellen, amit sikeresen meg is tett. Kortársa mondja róla: ,,Valóban ő volt az összes keresztesek igazgatója, vezére, bírája, kapitánya és parancsnoka''. Amikor a nándorfehérvári győzelem híre Rómába ért, a pápa örök emlékezetül elrendelte Urunk színeváltozása ünnepét, augusztus 6-ra, és szokássá tette a déli harangszót.

​

*

​